formai különbség (lat. distinctio formalis, ném. Formalunterschied): a megkülönböztetés közbeeső formája a valós és észbeli különbségtétel között. - A kifejezést először Szt Bonaventura használta: az isteni tulajdonságok közt ilyen ~ áll fönn, hiszen ezek valósan, ténylegesen nem különböznek, mégsem csupán értelmünk fedezi fel őket, hanem valamiképpen az isteni valóságban gyökereznek. Az így fölfedezett fogalmat főleg a ferences isk. bontakoztatta ki a kk-ban, majd főleg Duns Scotus rendszerében kapott helyet. Míg a valós különbség (distinctio realis) olyan dolgok között áll fönn, melyek a valóságban is különböznek (pl. Isten és ember, lélek és test, lényeg és járulék), az észbeli különbség (distinctio mentalis v. rationis tantum) pedig olyan dolgok között, melyek a valóságban nem választhatók szét, csak értelmünkben (ilyen különbség áll fönn a meghatározandó és a meghatározás között, így pl. aközött, hogy ember és hogy értelmes élőlény), addig a ~ az ált. term. és az egyedi magánvaló között tesz különbséget (így különbözik az ált. emberség és Platón). Ez a distinkció azért állítható föl, mert az egyed nem azonos az ált-sal, tehát két formalitásról (a forma kétfajta megvalósulási módjáról) beszélhetünk, és ezért eshet szó ~ről, azonban az egyed (mint Platón) esetében a 2 formalitás azonos. Az ált. és az egyedi közt fönnálló különbség tehát több, mint tisztán értelmi, de kevesebb, mint a valós különbség. Duns Scotus ilyen különbséget föltételez a lélek és annak képességei, ill. az egyes lelki képességek között is. A ~ gondolata különösen jelentős a szentháromságtan spekulatív kifejtésében. Scotus szerint a jelzett különbség áll fönn az isteni lényeg és az egyes isteni tulajdonságok között éppúgy, mint az isteni lényeg és a személyek, azután az egyes isteni személyek „személyes” tulajdonságai között. Cs.I.

LThK IV:208.